Tuzson-Berczeli Péter - "Nem gyermekjáték"

 (részletek)

 "...... A műterem csöndjében évtizedeken keresztül mocorogtak a lassan már-már feledésbe simuló vásárhelyi éveim. Törékeny- bársony pillanat az, amikor hajlandóvá válunk leporolni múltunk tükörcserepeit. Föl kellene nőnünk, vagy tán újra gyermekké kell lennünk?

Nem tudom.

De az szinte bizonyos, hogy a múltba nézéshez töméntelen csönd szükségeltetik. A tér és időbeli távolság átszínezi az emlékeket és megszépíti a múltat. Egyfajta simogató köd, leheletnyi mosoly telepszik minden foszlányára. Olyannyira, hogy a lelkünkön elhatalmasodó béke már-már szinte gyanakvóvá tesz....."




"... Az emlékezés olykor hálás, máskor szívtépő feladat. Miként a felkavart víz tükrében homályosan láthatom ön-ön arcomat, ugyanúgy része a múltam megélésének a leülepedés.  A termékeny kétely és útkeresés közepette van egy - egy félkész pillanat, amikor a letisztulás „már" de a poros elfeledés „még" nem lepte be a múltat. Hasonlatos ahhoz, mint amikor a hajnali füstölgő tó tükrében megpillantjuk a „van is, meg nincs is" Nap sugarait ..."




„… szőttes csíkos tarisznyája átitatva az erdei füst, a széna és az Erdélyi havasok fenyőinek illatával. Számtalanszor rajta kapom magam, hogy gondolataim olykor, minthogyha ebből az elgyötört tarisznyából lopakodnának elő, máskor mintha ebben keresnének menedéket, vigasztalást ...”






"Marionett" olaj,vászon 80x120 cm 2002.